A kocsonya története gazdag és évszázadokra nyúlik vissza, kialakulása és elterjedése szorosan kapcsolódik az emberi táplálkozáshoz, a hagyományokhoz és az elérhető alapanyagokhoz. A kocsonya eredete több korai kultúrához vezethető vissza. Az ókori Rómában például már készítettek zselatinnal sűrített húskészítményeket, a középkorban pedig a hosszú főzéssel oldották meg a húsok tartósítását. A reneszánsz idején az elkészítése változatosabbá vált, különböző fűszerekkel és zöldségekkel gazdagítva az ízpalettát. A kocsonya továbbra is népszerű maradt, sok háztartásban hűen követve a hagyományos készítési eljárásokat. Ez az étel nem csupán ízletes, hanem gazdaságos is, hiszen felhasználhatjuk a maradék húst, vagy a disznóvágás során visszamaradt bőr, láb, köröm, fül és egyéb részeket. A kocsonya így nem pusztán étel, hanem egy kulináris utazás, mely hűen tükrözi a konyhaművészet változatos fejlődését. Ha idén még nem készítettél kocsonyát, nincs több kifogás! Itt egy szuper, elronthatatlan recept, amihez nálunk a hozzávalót is megveheted! Hozzávalók: 80 dkg sertéshús (karaj, vagy tarja) 1/2 adag, kb 80 dkg kocsonyacsomag (láb, köröm, fül, stb) 2 csipet egész feketebors 1 fokhagyma 1 vöröshagyma só, ízlés szerint A sertéshúst, a megtisztított körmöket, a sertésbőrt és a sertéscsülök darabokat egy nagy fazékba tesszük és annyi vízzel öntjük fel, hogy bőven ellepje. Miután felforrt, leszedjük a habját, beletesszük a gerezdekre szedett fokhagymát, a feketeborsot, a vöröshagymát és megsózzuk ízlés szerint. A kocsonyát addig főzzük, ameddig a körömnél a húsos-bőrös rész szinte már leválik a csontról (kb. 2-3 óra), de a húst 1 óra után érdemes kivenni. Amikor a kocsonya elkészült, kb 10 percig pihentetjük a tűzről levéve, majd kanállal leszedjük a a zsírt. Tálba tesszük a kicsontozott körmöket, bőröket és a tarját, majd felöntjük a szűrt kocsonyalével. A kiadagolt kocsonyát hideg helyen hagyjuk kihűlni, megdermedni. Most tökéletes az idő, ilyen hidegben a kocsonya a legjobb választás!
English